Hogy kerültem Debrecenbe?

Sosem hittem volna pár évvel ezelőtt, hogy az egyetemi tanulmányok miatt körbe élem kis hazánkat. Aztán gondoltam egy nagyot és végül úgy döntöttem, nem megyek se Pestre, se az ELTÉ-re. Hallottam innen-onnnan ezt meg azt, na nem a sznobizmust, mert hát az köztudott. 
Így az alapképzés után, beadtam a jelentkezésemet Debreceni mesterlépzésre. Mondhatni,ha már lúd legyen köver. Szombathely, a nyugat és a családias baráti egyetemi élet képviselője volt. Debrecen más, sokkal másabb...

A szervezés hiányába csöppentem , rögvest ahogy ideértem. Nem tudták, hogy jövök. Pedig több emailt is váltottam az egyik kollégiumi illetékessel. Végül megoldodott, de a körülmények nem voltak épp szívderítőek. Így egy hétig böröndből éltem,  míg másoknak lezajlott a gólyatábor, ahol fontos dolgokat kellet volna tanulni, de sokan még a termeiket se találják, nem hogy a Neptun-ba kiigazodjanak. Én nem voltam, de felfedeztem az Egyetemet, megnéztem Debrecent.

Maga a város szép, kényelmes a tömegközlekedés, jó az infrastruktura. Az egyetem számomra szörnyen zajos, a csendes légyzizzenést is hallani folyosókhoz képest. Az épület régi, de modernizált. Összeségében tetszik.
Na és a Koli? Hát... Van sok furcsa szabály, például állj ott a 10-15 méteres folyosó másik végén míg az étel el készül, hát azt hiszem, ha főzök ez nem megvalósítható, pláne, ha egy étel két-három óra lassútűzön való fözést igényel. Éhen halni nem akarok, de emelett aktívnnak kell lenni más területen is és kihurcolkodni nem egyszerű. Leégni nyilván nem fog, van gyakorlatom...

De amúgy tetszik :)